A térképek élete
A térkép egy kultikus tárgy. Éveken, évtizedeken át gyűjtögettem szorgalmasa őket. Először csak azért, hogy emlékeztessen merre jártam, azután azért, hogy ha legközelebb arra járok, akkor már egyszerűbb legyen az életünk. Van ami csak vágy, hogy majd egyszer oda el szeretnék jutni!
Sokszor megtanultam városok szerkezetét, utcáit, hogy, ha majd ott leszek, akkor könnyen és gyorsan bejárhassam őket. Ne a térkép és a tájékozódás vigye el a drága időt, hanem az élmények. Ebből az egyik legbonyolultabb Velence volt mert ott sok sikátornak egy kanális a vége és ha ott nincs híd éppen, akkor bizony zsákutca. Megtanultam, mert volt amikor csak 1 órahosszám volt, hogy eljussak az állomástól a Szent Márk térre, körbe nézzek bele dugjam a kezem a tengerbe a gondola kikötőben, hallgassam pár percig a téren játszó zenekarokat, miközben megetetem a galambokat, és vissza. Persze a Rialtóra figyeltem, ki ne maradjon és lehetőleg ne egyforma úton jöjjek, és menjek, hogy többet lássak. Habzsoltam az élményt. Na ez a kihívás, térkép nélkül.
Ez még akkor kezdődött, amikor még nem voltak ilyen klassz térképek, mint ma, és hatalmas érték volt egy jó térkép. Titokban volt régi nagy Magyarország térképem is még a háború előttről. Azért titokban, mert az én fiatal koromban bizony ezt nem nézték jó szemmel a hivatalos szervek! Régi atlaszok, amiket még a nagyszüleim lapoztak az iskolában. Azok a térkép lapok bizony akkor is már 70-80 évesek voltak. Óriási kincsek voltak nekem.
Valamikor az 1970-es évek közepén egyszer Yugoszláviába, az Adriára készültünk a barátaimmal, és sikerült előtte venni egy igazi profi térképet a tengerpartról. Nagy felbontású volt és gyönyörű! Na az még ma is megvan! Szóval, hogy vigyázzak rá, és persze, hogy praktikus legyen, végig fotóztam darabonként minden részletét, és több éjszakát a fotó laborban görnyedtem, hogy előhívjam a képeket, amiket majd a motor kormányára szerelek, és 10-20 kilométeres bontásban mindent látok és tudok előre.
Úr Isten! Ha a mai GPS-re gondolok, milyen barkács munka volt az én össze fotózott térképem! De ez pont elég volt a határon a vámosoknak, hogy titkos kémnek nézzenek! Órákat álltunk a magyar-yugoszláv határon, hogy megmagyarázzam, hogy ez semmi egyéb, mint a mai GPS előzménye. Praktikus eszköz a motoron, út közben. Kis híján oda lett az egész nyaralásunk!
Emlékeznek talán néhányan, rajz pályázatokon egyik kedvenc téma volt abban az időben, hogy rajzold le, mi lesz majd 2000-ben, mert akkor még annyira messzinek tűnt, hogy ez abszolut a sci-fi világa volt! Ma pedig szinte minden rendes autóban GPS segíti a tájékozódást. Ott van a mobil telefonomon, és ha akarok fel sem állok a fotelből, és a tabletemen, a Google Earth bekapcsolásával akár képekben végig utazhatom az egész tengerpartot, úgy, hogy körbe is nézhetek, foroghatok stb. Mennyire más világ!
Mi lesz a régi térképek sorsa?
Van, amit gondosan elteszünk, van amit kidobunk, mert elavult, már az utak sem arra mennek.
És van, amiből designe lesz egy poháron, egy széken, egy csomagon.
A térképeknek is meg van a maguk élete
Régebben a magyar autósok Olaszországban sokan nem szerettek vezetni, a helyi fiatalok tempója miatt. Egyébként nagyon érdekes, de ott tanultam meg, hogy nem csak a sávomat, és a KRESZ igazságát kell figyelnem, hanem a másik autós szemét! Persze sokat hallott az ember a defenzív autóvezetésről, de azért egy olasz közepes város, vagy egy nagyváros autós élete azért az tud kihívás lenni!